Egy éve tesztelték először nagyobb erővel, mától pedig már él az IPv6 internetes protokoll. A felhasználók ebből nem sokat vehettek észre, viszont ha nem vezették volna be az újdonságot, az hamar feltűnt volna mindenkinek.

Az Internet Protokoll (IP) az a nyelv, amelyet a számítógépek az interneten való kommunikációhoz használnak. A Google leírásának példája szerint mindez hasonló a telefonszámokhoz, amelyek segítségével egy telefont egy másikhoz kapcsolhatunk. Az IPv6 az Internet Protokoll új verziója, melynek bevezetésére azért volt szükség, mert harminc évvel azután, hogy kiosztották az első internetes címeket, tavaly februárban hivatalosan is elfogytak a leggyakrabban használt IPv4-es, azaz a nyolcvanas évek elején bevezetett internetes protokollok.

Míg az IPv4 mintegy 4 milliárd cím kiadását teszi lehetővé, az új verzióval - a 128-bites címzési rendszernek köszönhetően - nagyságrendekkel több hálózati eszköz kapcsolható az internetre. Az 1994-ben szabványosított IPv6-os protokollal a jelenlegi dinamikus IP-címek helyett akár a világ összes számítógépe kaphat egyedi, állandó IP-címet, és minden internetkapcsolatra képes eszköz is egyedi azonosítóval kommunikálhat egymással.

Aki kíváncsi rá, hogy felkészült-e az internet most következő korszakára, az a Google tesztoldalán kaphat választ kérdésére.

Az Internet Protocol version 6 (IPv6) az internetprotokoll (IP) új verziója, melyet az Internet Protocol version 4 (IPv4) leváltására terveztek.

Az IETF (Internet Engineering Task Force) által kezdeményezett kutatások lényege az új protokoll kifejlesztésére a 4-es verziójú (IPv4) címek előrelátható kimerülése volt. Ahogy az internetezők és az általuk használt eszközök száma egyre bővül, a kiadható IP-címek száma egyre csökkenő tendenciát mutat. Ez a nagy cégek és intézmények számára okozhatja a legtöbb gondot, de a későbbiekben minden felhasználót érinthet. Számos igen hatékony hálózati megoldás született a múltban (CIDR: Classless Interdomain Routing, NAT: Network Address and Port Translation stb.) annak érdekében, hogy az IPv4 címek fogyásának ütemét csökkentsék, ám az internet terjedésének köszönhetően ma már nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló szabad IPv4-tartomány belátható időn belül elfogy. Az IPng-vel (IP new generation) szemben támasztott követelmények lényege volt, hogy egyszerűen és gyorsan be lehessen vezetni, valamint a régi rendszer az újjal párhuzamosan tudjon működni. Az IPv4 esetében használatos 32 bites címzéssel szemben (hálózatszervezési okokból az IP-címek egy része nem is használható), az IPv6 címek 128 bitesek, így a nagyságrendekkel nagyobb címtartomány révén az új rendszer közvetlenül címezhetővé teszi az Internethez kapcsolódó eszközöket.

Az első IPv6-tal foglalkozó szabványok 1992 decemberére készültek el, és a hét változatból 1994-re született meg a ma IPv6-nak nevezett protokoll, amelyet 1994. november 17-én az Internet Engineering Steering Group is elfogadott és felhasználásra javasolt.

2011. június 8-ára ismert tartalomszolgáltatók, mint a Google, a Facebook és a Yahoo világméretű tesztnapot kezdeményeztek, "World IPv6 Day", azaz az IPv6-világnap néven.

Az IPv6 legfontosabb jellemzői

Az IPv6 csomag fejléce

A protokoll tervezésekor nemcsak az IPv4 hibáit igyekeztek megszüntetni, hanem új szolgáltatásokat is bele kívántak építeni, amelyek gyorsabbá és az új felhasználói igényeknek jobban megfelelővé teszik.

Az IPv6 legfontosabb jellemzői:

1. megnövelt, nagyobb címtartomány,
2. közvetlen végponti címezhetőség,
3. automatikus konfiguráció, vagyis a munkaállomások automatikus hálózati konfigurálását támogató rendszer
4. hálózati mobilitás, egy hálózati csatolóhoz egy időben több címet rendelhetünk. Ez hasonló a mobilszolgáltatók roaming, (barangolási) szolgáltatásához.
5. titkosítás, azonosítás: Az IPv6-címzés szerves része az IPsec biztonsági protokoll, ez hálózati szinten nyújt lehetőséget arra, hogy a kommunikációban résztvevő felhasználók hitelesen azonosítsák egymást, és az egymás közt zajló adatforgalmat titkosítsák egy biztonságos úgynevezett alagúton, tunnel-en keresztül anélkül, hogy az Internetről bárki le tudná hallgatni őket.
6. többszörös címezhetőség, szabványosított multicast

Az átállás az IPv4-ről IPv6-ra nem tud az egész Interneten egy időben lezajlani, ezért szükséges, hogy a két rendszer egymás mellett működhessen, akár az Interneten vagy a gépen belül is. Ezt az átmenetet a kompatibilis címek (az IPv4 címek egyszerűen átalakíthatók IPv6-címekké), és a különféle alagutak alkalmazása biztosítja. Használható egy kettős protokollcsomag, (dual stack IP ) nevű technika is, amely mindkét protokollt egy időben támogatja. A két teljesen különálló hálózati alrendszer és a két különböző protokollverzió nincs hatással egymásra.

Az IPv6 előnyei a végfelhasználó számára 

Az IPv6 amellett, hogy a jelenlegi dinamikus IP-cím kiosztás helyett minden végfelhasználó kaphat egy fix IP-címet, a biztonság terén is hoz újításokat a jelenleg használt IPv4-hez képest. A 128 bites címtartomány több ezer milliárd eszköz számára biztosíthat IP-címet, így gyakorlatilag kimeríthetetlen a kapacitása. Lefordítva ezt a háztartásokra, az otthonokban minden internetképes eszköz önálló IP-címet kaphat, így azok zavar nélkül kommunikálhatnak egymással. Ha az eszközök az internethez kapcsolódnak, akár a fűtőberendezéseket vagy a mosógépet is bekapcsolhatjuk mobiltelefonunkon keresztül.

Sokan magát az IPv6-ot tekintik „killer application”-nek, mint ami megteremti a hálózatcentrikus világ létrehozásának lehetőségét. Ideális esetben az IPv6 használata a végfelhasználó számára láthatatlan marad. Az egyetlen változás, hogy az internetezés egyes esetekben egyszerűbbé válhat, illetve megjelennek majd olyan szolgáltatások/alkalmazások melyek IPv4 alapon csak igen bonyolult módon lennének nyújthatóak. Az IPv6 a végfelhasználó szempontjából egy ajtó, mely megteremti a lehetőséget a változásra. Éppen úgy, mint ahogyan anno a vezetékes világban a DSL, vagy a mobil világában a 3G megjelenése indított el egy-egy kommunikációs forradalmat.