A szabad és nyílt forrású szoftverek állami szférában történő meghonosodásának esélyei jócskán gyengébbnek látszanak hazánkban, mint az Európai Unió nyugati országaiban. Legutóbb a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság és Nyílt Dokumentumformátum Szövetség vitája kapott nagyobb visszhangot. Ezen ellentét okairól és a lehetséges megoldásról Dr. Szentiványi Gábort, a Linux Ipari Szövetség elnökét, az Open Document Format Alliance magyar tagozatának elnökségi tagját kérdeztük.

Mint arról a Computerworld korábban beszámolt, a Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) levélben tiltakozott a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSzF) vezetőjénél, mert szakmailag indokolatlannak és jelentős többletköltséggel járónak tartja az az állami szoftverbeszerzést, amelynek keretében a Microsoft legújabb szoftvereit vásárolják meg az államigazgatás és a közoktatás számára. A KSzF közleményt adott ki, melyben cáfolta, hogy döntés született volna Microsoft Office 2007 általános kormányzati alkalmazásáról, valamint vitatta az ODFA véleményét, mely szerint „a jelenleg alkalmazott irodai szoftverek központilag támogatott alkalmazása százmilliárdos nagyságrendű kárt okoz az államnak”.

Imre János főigazgató, a KSzF vezetőségének nevében azt nyilatkozta, hogy: „jelenleg is éppen azt vizsgáljuk, hogy milyen szoftvereket lehetne lecserélni olyan nyílt szabványú alkalmazásra, amely költséghatékony, korszerű és biztonságos, valamint támogatja a csoportmunka alkalmazásokat is”. A nyilatkozat előtt néhány héttel megjelent Közbeszerzési Értesítő (KÉ 2009. évi 107. szám) ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a KSzF nettó 24 milliárd forint értékben Microsoft, Novell, vagy azokkal egyenértékű, illetve nyílt szabványokon keresztüli teljes együttműködést biztosító szoftverlicenceket vásárolt. Mindemellett a KSzF-et kormányrendelet jogosítja fel arra, hogy 2 százalékos „járulékot” szedjen az általa lefolytatott közbeszerzések után, mely nem épp a megtakarítások elérésében teszi érdekeltté a szervezetet.

Computerworld: Mi volt a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSzF) és a Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) között kibontakozott vita kiváltó oka?

Szentiványi Gábor: Ha több minisztérium központi beszerzését kell tető alá hozni, akkor rendszerint hatástanulmány készül a beszerzés tárgyáról, illetve annak költségeiről. Az ODFA itt azt állítja, hogy tagjai nem tudnak róla, hogy közülük bárkit is megkerestek volna, hogy ezen hatástanulmányok elkészítésében segítsenek, vagy bármilyen olyan tevékenységben vegyenek részt, ami a piaci versenyt élénkíti, vagy a különböző beszerzéseket összehasonlíthatóvá teszi, annak érdekében, hogy megalapozott és költségracionalizáló döntéseket lehessen hozni. Nincsenek pontos információink ebben az ügyben, ezért kérdéseket intéztünk a KSzF-hez, mivel úgy érezzük ez a döntés nem illik bele abba a vonulatba, mely szerint az államnak költséget kell megtakarítania, illetve támogatnia kell a nyílt szabványú, illetve nyílt forrású szoftverek beszerzését. Látjuk az elköltött összegeket, látjuk a hozzájuk kapcsolt címkéket, de ez számunkra - jelenlegi információink alapján - nem áll összhangban azzal az elképzeléssel, irányvonallal, amit például a KSzF kommunikál.

Computerworld Valóban a közbeszerzés az az út, amin a nyílt forrás és a nyílt szabványok előrébb juthatnak?

Sz. G.: Úgy gondolom a központosított közbeszerzések nem feltétlenül a legjobb terepei a nyílt forrású, illetve nyílt szabványokon alapuló megoldások elterjedésének. Bizonyos szempontból persze lehetnének, hiszen mondanák, hogy minden minisztériumnál legyen egységesen nyílt forráskódú levelezőrendszer, hiszen az jóval olcsóbb és ellát minden felmerülő igényt. Ugyanakkor nem tudunk arról, hogy a potenciális szoftvermegoldások funkció- költség arányáról vizsgálat készült volna és nyertesként mondjuk egy nyílt forrású megoldás kikerült volna. Ezen számítások elvégzéséhez szükséges szakértelemmel - főként olyan esetben amikor nincsenek licencköltségek - nagyon kevesen rendelkeznek Magyarországon. Ha például KSzF tudja, hogy keretszerződést szeretne kötni, mert spórolni szeretne, meg akar vizsgálni alternatív megoldásokat, és tudja azt is, hogy vannak kifejezetten ezzel foglalkozó, ebben élen járó civil szervezetek, akkor hogyhogy nincs meg a találkozási pont? Így nem transzparens ez a folyamat, és ha nem transzparens egy folyamat akkor az emberekben - minden rossz feltételezése nélkül - kételyek merülnek fel. Szeretnénk ha bevonnának minket ezekbe a folyamatokba, hogy kifejthessük a véleményünket, hogy segíthessünk megtalálni a legjobb megoldást.

Computerworld: Mi jellemzi ma az állami szféra nyílt forrású szoftverhasználatát?

Sz. G.: Vannak kezdeményezések, van nyílt forráskódú használat, ezek jelenleg azonban még szigetszerűek, nem érnek össze, nem tudnak összeérni, mert nincs egy olyan felűről érkező rendező elv, ami alapján ezt meg tudnák tenni. A KSzF keretszerződés adminisztratív és nem egy stratégiai jellegű. Az adminisztrációnak meg kell teremtenie a lehetőségeket, ami meg is van, ugyanakkor ezt el lehet szabotálni. A magyar közigazgatásban ha nem felelnek meg az előírásoknak, akkor nincs retorzió. Működhetne ez úgy is, mint a katonaságnál, ahol végre kell hajtani a parancsot. Nem mondom, hogy ez így lenne jó, de így könnyebben végre lehet hajtani központosított elképzeléseket. A nyílt forráskód és a nyílt szabványok esetén esetén a hatékony működéshez stratégiát kell alkotni, azokat akciótervekbe kell foglalni és azokat végre kell hajtani. Enélkül nem működik. Enélkül legfeljebb a fennálló gyakorlatot, ami közel sem hatékony - lehet különböző akciók révén erodálni.

Computerworld: Lehet ilyen körülmények között szigetszerűen, alulról építkezni?

Sz. G.: Nem. Szigetszerűen ott lehet építkezni, ahol nyílt a rendszer. Itt különben nem a nyílt forrás a probléma, hanem a szabványok, az interoperabilitás. Ezen a fronton - ezt bátran kijelenthetem -, néhány fontos ponton kívül szinte nem történik semmi. Hiába mondja bárki az állami szférában, hogy ő nem akar a 20 éves DOS-os programmal jelentést készíteni, mert az nem illik bele az ő modern IT-stratégiájába, ami különben költséghatékony és működik, azzal kell csinálnia, mert nem szabványok, hanem alkalmazások vannak meghatározva. Szerintem a magyar informatikának nem ott kellene tartania, hogy Office X verziót akarunk bevezetni, hanem IT stratégiát kellene alkotni, és a megfelelő funkciókhoz szoftvermegoldásokat rendelni. A döntési fa gyökerénél - ahol a stratégiának és akcióterveknek kellene lenni - most konkrét termékek és azok bevezetése van, pedig azoknak a döntési fa leveleinél kellene lenniük. Nagy lehetőséget látok azonban az Ügyfélkapu és az önkormányzati ASP központok projekjeiben, ezek adhatnak hajtóerőt a folyamathoz.

Mint arról a ComputerWorld korábban beszámolt (ODFA: Pazarló az állami szoftverbeszerzés – 2009. október 6.) a Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (ODFA) levélben tiltakozott a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSzF) vezetőjénél, mert szakmailag indokolatlannak és jelentős többletköltséggel járónak tartja az az állami szoftverbeszerzést, amelynek keretében a Microsoft legújabb szoftvereit vásárolják meg az államigazgatás és a közoktatás számára. A KSzF közleményt adott ki, melyben cáfolta, hogy döntés született volna Microsoft Office 2007 általános kormányzati alkalmazásáról, valamint vitatta az ODFA véleményét, mely szerint „a jelenleg alkalmazott irodai szoftverek központilag támogatott alkalmazása százmilliárdos nagyságrendű kárt okoz az államnak”. Imre János főigazgató, a KSzF vezetőségének nevében azt nyilatkozta, hogy: „jelenleg is éppen azt vizsgáljuk, hogy milyen szoftvereket lehetne lecserélni olyan nyílt szabványú alkalmazásra, amely költséghatékony, korszerű és biztonságos, valamint támogatja a csoportmunka alkalmazásokat is”. A nyilatkozat előtt néhány héttel megjelent Közbeszerzési Értesítő (KÉ 2009. évi 107. szám) ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a KSzF nettó 24 milliárd forint értékben Microsoft, Novell, vagy azokkal egyenértékű, illetve nyílt szabványokon keresztüli teljes együttműködést biztosító szoftverlicenceket vásárolt. Mindemellett a KSzF-et kormányrendelet jogosítja fel arra, hogy 2 százalékos „járulékot” szedjen az általa lefolytatott közbeszerzések után, mely nem épp a megtakarítások elérésében teszi érdekeltté a szervezetet.

Computerworld: Mennyiben múlik ez egy adott kormányon? Politikai változások hozhatnak előrelépést ezen a területen?

Sz. G.: Nem tudom, hogy lesz-e változás, mert vannak bizonyos kormányfüggetlen gyakorlatok. Nem feltétlenül negatív gyakorlatok, hanem berögződések. Akár múlhat is valami egy konkrét kormányon, de nagyon komoly feladat lesz bármely kormánynak teljes szemléletváltást magára erőltetnie. Az eddig nem volt egy bevált recept, hogy jön egy kormány és az a korábbitól eltérő politikát követ ebben a kérdéskörben. Vannak és mindig lesznek kulcsemberek a kormányzatban, akik támogatják ezt a dolgot, mert rájöttek a lényegére, remélem lesz elég erejük, sajnos rengeteg itt a kötelező kompromisszum. Hasonló ez két nagyvállalat összeolvadásához, ahol egyedi esély van arra, hogy egy egy technológiát kiváltsanak, de nem egyértelmű. Tevékenykedtem már ilyen összeolvadásnál, ahol két rossz rendszert tartottak meg és nem váltották fel azt egy jobb harmadikkal.

Computerworld: A szabad szoftver, a nyílt forrás az informatikán kívül szinte ismeretlen fogalmak, annak ellenére, hogy komoly hatásuk lehetne a gazdasági és civil területeken egyaránt.

Sz. G.: Ott tartunk ahol az avignoni híd. Elindult valami, szilárd, stabil, csak nem ér el a túlsó partig. Az IT-n kívül ennek a híre nem csak, hogy nem hangos, de sokszor nem is értik. Valószínűleg nem is akarják érteni, mivel egy gazdasági szakemberek szintjén gyakran ez a probléma meg sem jelenik, bár ebben látok pozitív jeleket. Az ellenpropaganda viszont ott van a gazdasági szakembernél, akiknek lassan el kell gondolkodnia azon, hogy miért lehet érdeke valakinek ez a nagyfokú ellenkezés. Hogy valamit nyílt forrású alapokon és költséghatékonyan meg lehet csinálni, az gyakran érdekként nem merül fel.

Vannak ilyen hangok, de gyengék, mivel aki pályázatot nyújt be, annak ez nem érdeke, ha a keretösszegbe amúgy is belefér. A nyílt forrást kicsit absztrahálja a szolgáltatásalapú informatika (például a SaaS), hiszen ha meg lehet pályázni és a keretösszegbe belefér, akkor már mindegy, hogy mennyibe kerül, és mi van mögötte. Másrészről még mindig itt van a szabványosítás problémája. A nyílt forrás és a nyílt szabványok a transzparencia megkövetelésének tipikus eszközei. Számon lehet őket kérni, ha valaki nem tartja be, azt ki lehet mutatni, nem lehet egymásra mutogatni, hogy ki nem tartotta be a szabvány, ki miatt nem működik a kommunikáció. Ha transzparens egy folyamat, ha transzparensek az eszközeink, akkor ezt nem lehet megtenni. A nyílt forrás beilleszkedik ebbe a vonulatba, ezért is nem mindenkinek a kedvence. Az állam esetében az, hogy az informatikai rendszerek - amiken az egész állami gépezet egyre inkább alapul - forrása nem elérhető az teljes abszurditás.

Computerworld: Lehet az olyan hangzatos elveket mint transzparencia, digitális önrendelkezés, szoftver-szabadságjogok közvetíteni a felhasználók, a civilek felé?

Sz. G.: Ahhoz, hogy egy egyszerű ember azt mondja, hogy nekem erre van szükségem tudás kell, ezt tanítani kell. Hol tanulják meg ezt az emberek? Jelenleg sehol. Ezt nem lehet egy külön tanfolyamon elsajátítani. Ott kell kezdeni, hogy ez a gondolat legyen része az általános tananyagnak. Az információs önrendelkezés, a szoftver mint szabadságjog egy rendkívül absztrakt dolog, amit nem értenek az emberek. Ezért ezt meg kell tanítani, be kell építeni az információ társadalom alapjaiba.

Computerworld: Miként lehet ezt megtenni ma Magyarországon?

Sz. G.: Én továbbra is azt mondom, politikai szinten kell felismerni, hogy ez jó dolog. De a politikus sem úgy nőtt föl, hogy ezt tanulta, így utólag kell neki ezt megérteni. Csakhogy ez nehéz, hiszen a politikus is ennek a társadalomnak a része, melyben ez a tudás nincs benne a zsigerekben. Ezt a filozófiát „aprópénzre" kell váltani, hogy el lehessen juttatni az emberekhez.