Ha vadonatúj DVD-lejátszónkat kizárólag gyári filmek lejátszására fogjuk használni, akkor bátran tegyük a kosárba az első olyan utunkba akadó készüléket, amelynek külseje és ára egyformán tetszik. Ha azonban szívesen kinagyítanánk a film egy-egy jelenetét, vagy audio CD-inket hi-fi minőségben szeretnénk hallgatni, netán számítógépes formátumokkal rögzített filmeket is meg akarunk majd nézni, akkor választás előtt érdemes mélyebben elmerülni a műszaki paraméterek tanulmányozásában. A Világgazdaság Online összeállítása megkönnyíti a választást.

Ha életünk első DVD-lejátszójának megvásárlására készülünk, akkor nem tanácsos a legegyszerűbb szolgáltatás-készletű modellek közül válogatni, később ugyanis szinte biztos, hogy hiányozni fognak a fejlettebb masinák funkciói. Egészen más a helyzet, ha már van egy jóképességű asztali CD/DVD-lejátszónk, és egy második eszközt keresünk.

Az alapkészülékek csak az audio CD-k és a gyári DVD-filmek (5.1-es hangcsatornával) lejátszására képesek, ezek között már 10000 forint alatt is találunk elfogadható kép- és hangminőségű berendezéseket – feltéve, hogy egy normál méretű (63-72 cm képátlójú) televízió képernyőjén kívánjuk megtekinteni a frissen megvásárolt, kölcsönzőből elhozott, vagy barátunktól kapott gyári filmeket. Ha nincs otthon valódi Hi-Fi megszólaltatására alkalmas hangrendszerünk, akkor nyugodtan beérhetjük az egyszerűbb, esetleg „ákcióóó” keretében olcsóbban beszerezhető asztali készülékek egyikével.

Egészen más a helyzet, ha audio CD-inket valódi Hi-Fi hangzásban kívánjuk élvezni, és a filmek térhangzásához 5.1 (6.1, 7.1 vagy nagyobb) hangcsatorna megszólaltatására képes hangerősítő rendszert is csatlakoztathatunk a DVD-lejátszó mögé. Ekkor már oda kell figyelni a hangjelek digitális-analóg dekódolásának minőségére, és a DVD-lejátszó valamint az erősítő közötti jelátvitel módjára is.

Csapdák

Elterjedt tévhit, hogy amennyiben egy DVD-lejátszó alkalmas az MP3-as zenefájlok lejátszására, akkor biztosan képes a Hi-Fi minőségre is. Ez tévedés, hiszen az MP3-as zenefájlok hangminősége csak (a tömörítés mértékétől függően) alulról közelíti az audio CD-n kínált hangminőséget.

Egy másik csapda: 10-20 ezer forint között nagyon sok olyan 5.1-es aktív hangfal-rendszer van forgalomban, amelyek műszaki leírásában szerepel, hogy DVD-lejátszók, MP3-as állományok minőségi kihangosítására is alkalmasak. Ez igaz, de ezek az aktív hangrendszerek csak számítógéphez csatlakoztatva nyújtanak az egyedi igényeknek megfelelő (de akkor kitűnő!) hangminőséget, ugyanis a számítógép szoftveréből a hangszínek kiemeléseit is vezérelhetjük. A DVD-lejátszók többsége viszont nem kínál önálló hangszín-szabályozást, tehát nem állíthatjuk be a kívánt frekvenciák kiemelését, vagy tompítását.

Fő különbségek

Az alapmodellektől való eltérések, a fő különbségek a lejátszható korongok (CD-k és DVD-k) típusában, illetve a lejátszható fájlok formátumaiban jelentkeznek. Ha saját magunk is készítünk digitális fotókat, akkor elengedhetetlen, hogy a JPG formátum felismerésére és lejátszására is alkalmas legyen a készülék, ha pedig a számítógépes formátumban rögzített mozgóképeket tartalmazó CD-kkel, DVD-kkel is „etetni fogjuk” a masinát, akkor még tovább kell mennünk a fájlformátumokra utaló piktogramok tanulmányozásában.

A „bűvös” DivX embléma feltűnése önmagban még nem garantálja minden DivX kódolású film garantált lejátszását, mivel ez a kvázi-szabvány folyamatosan fejlődik (jelenleg a 6.8-as verziónál tart). A 15 ezerforintos árkategóriában azonban már olyan modelleket is találunk, amelyek a DivX mellett az WMA formátumú (Windows Media Audio) állományok lejátszására is képesek.

A CD-re rögzített filmek esetében ma már nem igazán használatos formátum a VCD illetve az SVCD (ami valójában az mpeg2-es megfelelője), de aki saját videofelvételeit, világhálóról letöltött klipjeit kívánja számítógépes átkonvertálás után CD-re rögzíteni, végeredményként elfogadható kép-és hangminőségű „átjárót” talál a DVD-lejátszóval történő megjelenítéshez.

A középkategóriás készülékek egyik tipikus modellje lehet a Philips DVP5160, amelynek támogatott fájlformátumai között megtaláljuk az MP3, a JPG, valamint a VCD, SVCD kompatibilitást – a lejátszható korongok között pedig az újraírható DVD-k és CD-k is szerepelnek. A 16 ezerforintos modell különlegessége, az „USB Direct”: egy közvetlen „bejárat”, a tévé képernyőjéhez és a hangrendszerhez. Ez a funkció azok számra kínál jól használható előnyt, akik például MP3-lejátszón tárolt zeneállományaik, vagy USB-kulcson tárolt fotóik, mozgóképeik lejátszására keresnek egyszerűen használható kaput. Ez a lehetőség persze elérhető különböző kábelek csatlakoztatásával az olcsóbb modelleknél is – de nehézkesen.

A még fejlettebb DVD-lejátszókban már egy memóriakártya-olvasót is találunk, amellyel a digitális fényképezőgépek, videokamerák, vagy akár mobiltelefonok által rögzített hangok, fotók és videoklipek küldhetők közvetlenül a lejátszóba, majd a képernyőre, hangfalakra.

Természetesen nem itt álltak meg a fejlesztések: aki hosszú távra gondolkozik, már ma is megvásárolhatja a DVD kép- és hangminőségét többszörösen meghaladó Blu-ray technológiával készült korongok fogadásra is képes eszközök egyikét – az audio-maximalisták pedig valószínűleg a SACD emblémát keresik majd a műszaki paraméterek között: a Sony mérnökei által kifejlesztett SACD a normál audio CD hangminőségét is felülmúló formátum.

Egyelőre ezek a masinák a 100000 forintot bőven meghaladó készülékek közé tartoznak, és nem árt tudni, hogy jelenleg még nincs a kereskedelmi forgalomban tömegesen elérhető SACD hanganyag.

A távirányító, a menü, és a szolgáltatások

Tudjuk, hogy a „felhasználók” gyönyörű képessége az alkalmazkodó-készség, de azért jól esik, ha érezzük, hogy a gyártó már eleve odafigyelt a felhasználói igényekre. Minden készülék használata megtanulható – de nem mindegy, hogy milyen gyorsan.

A legnagyobb különbségek ugyanis nemcsak a készülékek szolgáltatásaiban, hanem a menükben, a kezelhetőségükben tapasztalhatóak. A márkás gyártók nagy figyelmet fordítanak a készülékek gazdag és a távirányítóról egyszerűen elérhető szolgáltatásokra, a logikusan felépített menüre – míg a „noname” kategóriás, olcsóbb modellek a „találd ki mit tudok” szolgáltatás-csomagot, és a távirányító nehezen kiismerhető gomb-arzenálját kínálják.

Egyedi szolgáltatás lehet ugyan a zoom, vagy a távvezérlőről állítható hangerő – de igazán az a fontos, hogy a DVD-lejátszó, és a kapcsolódó készülékek (DVD-lejátszó, televízió, hangerősítő-rendszer, esetleg fény-rendszer, stb) minden egységét ugyanarról az egyedileg programozható távirányítóról vezérelhessük – ezt pedig csakis a márkás DVD-lejátszók kínálják.