Közel 10 éve használom a linuxot, az operációs rendszer kisgyerekkora óta. Mondhatom, rengeteget fejlődött azóta. Teljesen elérte, sőt meghaladta a zárt vállalati környezetben szakaszosan fejlesztett Windows op. rendszer testvérét.

A Linux nagy előnye, hogy lelkes, ügyes és tehetséges felhasználók közösségének hálózata fejleszti, tökéletesíti, csiszolja nap, mint nap a világ minden részén. Mivel a világ is a vállalati zárt szemléletből a nyílt közösségi szemléletmód és gyakorlat felé halad, így a nyílt rendszereké a jövő.

Ha nem akarod, hogy egyik napról a másikra kellemetlen meglepetés érjen, hogy továbbra is egy bármikor bedőlő vállalat kénye-kedve szerint befolyásolhassa számítógépezési szokásaidat, akkor lépj te még időben, válts Linuxra!

Íme a  logout.hu cikke:

Az Ubuntu Linux topicban, és azon kívül is tapasztalom, hogy egyre többen kezdenek barátkozni a Linux-szal, mint a Windows-t a legtöbb dologban helyettesíteni képes, ingyenes operációs rendszerrel.

Ez a cikk elsősorban azoknak íródott, akik terveznek Windows-ról Linuxra váltani, vagy a két rendszert párhuzamosan használni. Hozzáértőknek nem sok újdonság lehet benne (meg aztán nálam jobban nem nehéz érteni egy Linuxhoz), illetve valószínű lesznek olyan dolgok, amik számukra túlságosan konyhanyelven lesznek megfogalmazva. Ezeken remélem nem lesz nagy vita. Igyekeztem gyakorlati szempontokból nézni a témát, tehát elsősorban problémák egyszerű megoldásaira, egyszerű magyarázatokra, és főleg alapdolgok tisztázására koncentrálok.

Előrebocsátom, hogy nyilván mindenki másképp használ egy számítógépet. Én valószínűleg még véletlenül sem úgy, mint a nagy többség, szóval nem kell szentírásnak venni, amit leírok, és a leírt dolgokra is többféle módszer létezik.

Alapkoncepció, történet

A Linux története sok helyen megtalálható az Interneten, de akad néhány alapelv, amelyek okait csak ennek ismeretében érthetjük meg. A Linuxot egy finn egyetemista, Linus Torvalds kezdte fejleszteni a 90-es évek elején. A fejlesztés során nagyon sokat vett át a nagygépes környezetben használatos Unix rendszerekből. Ezek a dolgok máig tetten érhetők az operációs rendszerben, pl. a grafikus felület működésében, de egyes parancsok is azonosak a Unix-ban használatosakkal.

A Linux egyik alapelve, hogy minden egyszerűen működjön, inkább több kis programmal, mint egy nagyobb, hibáktól hemzsegő monstrummal lehessen megoldani feladatokat. Gyakori az is, hogy egy feladatra való parancssoros programot többfajta, pl. grafikus előtét használ, kliens-szerver alapon. Maga az operációs rendszer is ilyen, az asztali felület teljesen független az alatta futó rendszermagtól.

Főszabályok Windows-ról áttérő kezdőknek

Operációs rendszerek közötti váltásnál érdemes szem előtt tartani, hogy a Windows nem Linux, a Linux pedig nem Windows. Egy teljesen eltérő operációs rendszeren nyilván szinte semmi nem fog úgy működni, mint ahogy az előzőn megszoktuk.
Nem biztos, hogy mindenben jobb az egyik rendszer megoldása, mint a másikban, de ez nem is lényeg : az egyik ilyen, a másik olyan, ezt kell szeretni - persze a lehetőségeken belül lehet változtatni a dolgok menetén. Természetesen tökéletes rendszer nincs, az már teljesen ízlés dolga, hogy ki hogyan szereti megoldani a feladatokat, illetve melyik rendszer szimpatikusabb neki.

Fontos megjegyezni, hogy a Windows-os programok nem futnak Linux alatt. Azaz persze némelyik rávehető a futásra emulátoron, illetve virtuális gépen, de nem érdemes arra építeni, hogy a kedvenc Windows-os programjainkat futtatjuk majd az új rendszeren.

Cserébe a többségében Windows-ra írt vírusok sem tudják a Linuxot megtámadni, mivel egyszerűen nem futnak le az operációs rendszeren.

Egy új operációs rendszer használatba vétele sohasem zökkenőmentes. Sokáig tarthat, amíg összerakjuk, belakjuk magunknak, tehát ne adjuk fel az első nehézségekkel találkozva. Sok helyről kaphatunk segítséget, nem csak a Google a barátunk, hanem a számos Linuxos fórum közönsége is (itt a Prohardveren is, több helyen pl.).

Néhány Linux alapismeret

A rendszer használatba vételéhez érdemes néhány alapvető dolgot tisztázni.

A Linux filozófiájában alapvető helyet foglal el a biztonság kérdése. A jogosultsági rendszer talán egyszerűbb, mint a Microsoft által kidolgozott, de hasonló feladatok megoldására használható.
Ezzel főleg olyankor találkozunk, amikor a Win7-ben megszokott UAC-hoz hasonlóan (de közel sem olyan idegesítően) bizonyos műveletekhez jelszót kér a gép. Ezek jellemzően programok telepítése, frissítések, és bizonyos beállítások elvégzése lesznek. (A Linux rendszergazda felhasználója a root nevű user. Ubuntu alatt azonban biztonsági okokból nincs saját jelszava, csak a saját felhasználónkkal tudunk root-ként tevékenykedni.)

Ide tartozik még, hogy Linux alatt nem a filenév (kiterjesztés) dönti el, hogy az adott állomány futtatható-e. A "futtatható" jog bármire beállítható, természetesen csak azok az állományok fognak valóban lefutni, amik ténylegesen programok, vagy scriptek.

Linuxon háromféle jog van : írás, olvasás, futtatás/belépés. Adott file-ra vagy könyvtárra a tulajdonos, a tulajdonos csoportja (amibe tartozik), és mindenki más által kapott jogok adhatóak meg, ezáltal korlátozható a hozzáférés pl. egyes felhasználók személyes könyvtáraihoz. (Jogokkal egy otthoni gépen túl sok dolgunk nem lesz.)

A másik alapvető különbség, hogy Linux alatt nincsenek a Windows alatt megszokott meghajtók.

A gépben található háttértárakat, de még az egyéb hardvereszközöket is file-okként, könyvtárakként látjuk a filerendszerben. A filerendszer kiindulópontja a / "könyvtár", ez alatt található minden más. A pendrive, a CD, a winchesteren található partíciók, mint a filerendszerbe csatolódnak be, és egy könyvtárként látszanak. A Linuxoknak van egy alapvető könyvtárszerkezete, ami tradicionálisan minden rendszeren kb. azonos, de a különböző rendszerek apróságokban eltérnek; Ubuntu alatt pl. a /media könyvtárba csatolódnak azok a meghajtók, amelyeknek a csatolási pontja nincs meghatározva a rendszer számára, a /home -ban pedig a felhasználók adatai tárolódnak (mint Windows alatt a Dokumentumok mappában).

Linux könyvtárfa

Linux alatt programok kétféleképp kerülhetnek a gépre. Vagy letöltjük a forráskódot, és lefordítjuk (néha elég macerás), vagy előre elkészített csomagban töltjük le őket. Kezdők az utóbbi módszerrel fognak inkább találkozni.

A csomagokban az a jó, hogy egymásra épülnek, a telepíthetőségük függ más csomagoktól. Néha elég bonyolultan, ezért léteznek csomagkezelők, amik ezeket a függőségeket helyettünk feloldják, és ha egy programnak szüksége van pár csomagra, amik nincsenek a rendszeren, automatikusan felteszik azokat. Ennek továbbfejlesztése az újabb Ubuntu kiadásokban található szoftverközpont, ahonnan egy-két kattintással programokat telepíthetünk. Ebben a legtöbb, hétköznapi problémára találunk megfelelő szoftvert.

A Linux felülete nem egyenlő a Linux-szal. Adott egy operációs rendszer mag (kernel), ami a gép működtetését végzi, és egyasztali felület, ami az X11 nevű szerverprogramon futó ablakkezelő rendszerre épül. Ez a felület jelenik meg a monitoron, ezen látjuk a programokat.

A legjobb az egészben az, hogy a rendszer minden eleme cserélhető. A kernel rendszeresen frissül (ezzel együtt a hardware driverek is, amiket tartalmaz), felületből pedig bőséges a választék; csak telepítenünk kell, amelyik megtetszik és használhatjuk is. Az ismertebb felületek a KDE, Gnome, Unity, LXDE, XFCE...

Volt szó driverekről; Linux alatt Windows-os értelemben vett drivertelepítést szinte csak a VGA kártyák igényelnek, ám ezek sem feltéten, hiszen sok esetben megfelel az alaptelepítésű is. A "További illesztőprogramok" nevű kis alkalmazás pont ezeknek a telepítésére szolgál. Mivel az ATI és az Nvidia nem adja ki a drivereik forráskódját, a VGA kártyákhoz kétféle driver létezik : a gyártó által készített zárt forráskódú - általában ez a jobb, főleg Nvidia esetben - és a nyílt forráskódú, külső fejlesztésű. A nyílt drivert abban az esetben érdemes használni, amikor a zárttal probléma van.

Nvidia és Marvell driver telepítve

Intel és S3 kártyát használóknak valamivel kevesebb gondjuk van ezzel, VIA Chrome-okkal viszont már lehetnek gondok.

A többi hardvereszköz nagy valószínűséggel működik Linux alatt, teljesen magától. Nagyobb gondok az újonnan megjelent eszközökkel, és egyes nyomtatókkal szoktak lenni (amikhez esetleg még nincs driver), de a legtöbb esetben azok a régi hardverek is működnek Linuxon, amik Windows 7-en már nem. Amennyiben mégis szükséges külön drivert telepítenünk, azt jó esetben a hardvergyártó biztosítja, és annak lesz saját telepítője. (Pl. az én hálózati kártyámmal a beépített driverrel nem működött a WOL (hozzáteszem, Win7-tel sem), de a Marvell gyári driverével gond nélkül.) Ha ez sincs, akkor már érdemes fórumokon segítséget kérni.

hcl