Internet, technika a hálón 10 évvel ezelőtt.

2008.03.19.

Emlékszik-e még, mikor lett először e-mail címe, és hogy hányszor felejtette el a postafiókja jelszavát, mert nem használta elég rendszeresen? Mi mindent intéz ma e-mailben, amiért pár éve még felemelte a telefont? És kit kérdezett meg, amikor – noha az első magyar ingatlanportál már működött – a Google még nem is létezett?

Az internet története 10 évnél jóval messzebbre nyúlik vissza, de egészen a legutóbbi időkig kevesek kiváltsága volt. Nem is az internet történetét akarjuk felidézni, csak azt próbáljuk felvillantani, hogy 10 év alatt mekkorát változott a világ, mekkorát változott az életünk és benne az internet, a számítógépek szerepe.

Mennyire volt más minden, amikor a notebook elérhetetlen luxus volt még? Amikor digitális információt pendrive híján cédén, vagy urambocsá’, flopin tudtunk csak szállítani? Mert az első pendrive 2000-ben jelent meg, és legtöbbünknek csak néhány éve van ilyenje.

Hányan és hogyan neteztünk akkor és most?

Míg ma minden második magyarnak van internet-hozzáférése, és 35% netezik, 10 éve mindössze 1%-unkra volt ez jellemző, és ezzel nem voltunk lényegesen lemaradva a környező országoktól.

Akkoriban a Freemailen, a Hotmailen vagy a Yahoon született meg az első postafiókunk. A világ e-mail forgalmának még csak mindössze 10%-a volt spam, mára ez az arány megfordult, és már csak 10%-ot tesz ki a hasznos e-mail forgalom. Ennek persze csak töredékét érzékeljük, mert közben megjelentek a spamszűrők, amelyek a vírusirtókhoz hasonlóan a szoftveripar sikertermékei lettek néhány év alatt.

A ’90-es években még minden tizedik felhasználó rákattintott a bannerekre, ma pedig már örülhet a hirdető, ha reklámja minden 100. netezőnek, vagyis egy százalékuknak felkelti az érdeklődését…

Gugli-jelenség

Azt sem sejthettük ’98 tavaszán, hogy az a két srác, aki épp azon dolgozott egy garázsban, hogy hogyan tudna a Yahooénál jobb keresőt csinálni, 2008-ra a világ egyik legismertebb márkanevét fogja birtokolni, és ez a név, a Google az életünk részévé, sőt, egy csomó nyelven egyenesen igévé válik.

Ugye, milyen régen volt? Olyan régen, hogy a törekvéseikről nem is adhatott hírt sem az Index, sem az Origo, mert egyik sem létezett még. Az Index elődjén, az iNteRNeTTo oldalain ekkor már előfordult napi 35 ezer látogatás, Pozsonyban és Kolozsváron pedig megjelent az innen válogatott cikkek nyomtatott kiadása, a Digitália.

Éjszakai betárcsázás – megérte?

Az otthoni internetezés akkor még szinte ismeretlen volt, a modemes betárcsázás telefonköltségeit nagyon kevesen vállalták. A magyar internet-monopólium ebben az évben vezette be a 100 forintos, kedvezményes árat, ami azt jelentette, hogy egy éjszakai hívásért legfeljebb ennyit kellett fizetni, a hívás hosszától függetlenül.

Pedig ekkor még nem is volt annyira érdemes egész éjjel az interneten lógni, hiszen még nem voltak fájlcserélő hálózatok. Aki ’98 tavaszán megvette az első hordozható mp3-lejátszót, az még azért vette, hogy a gyári cédéit felmásolja rá, egyszerre persze csak egyet, a 32MB-os kapacitás ugyanis legfeljebb csak erre volt elég.

Akkor még nem tudtunk az interneten pizzát rendelni, pláne online kifizetni, nem foglalhattunk időpontot az okmányirodába, nem volt elektronikus adóbevallás, online törvénytár és Wikipedia, és nem volt online térkép és internetes időjárás-előrejelzés sem. Nem voltak blogok, közösségi oldalak, voltak viszont levelezési listák, nem tudtunk még interneten telefonálni, de tudtunk csetelni.

Nem lehetett tudni, hogy mi lesz és hogyan, csak az volt biztos, hogy az internetből nem szabad kimaradni. Ezt még a Szomszédok Vágási Ferije is idejekorán érezte: Windows nélkül nem élet az élet, és „az internetbe be kell szállni”... A szimatunk nem csalt.

ingatlan.com