Sorra születnek a hazai fejlesztők keze alól kikerülő internetes keresőmegoldások annak ellenére, hogy a Google gyakorlatilag szinte teljesen lefedi a magyar piacot. Dömping van a hazai keresőfejlesztés piacán. A tehetséges fiatal vállalkozók mindegyike a keresés "bölcsek kövét" próbálja megtalálni, vagyis azt, hogy miként lehet az elvégzett munkát pénzre váltani. Turcsán Tamás újságíró véleménye a Computerworld hetilapban jelent meg.

A keresés valóban hatalmas üzlet, egész pontosan a vele együtt értékesített hirdetés. Nem véletlen, hogy a Microsoft nem sajnálja a pénzt a Bing sztárolására, hiszen a nemzetközi keresőbusiness néhány százaléka is hatalmas profitot hozhat.

A Google egyre inkább túlterebélyesedett találati oldalaival számos fejlesztőt ösztönöz arra, hogy megpróbáljon valami jobbat, hatékonyabbat, átláthatóbbat létrehozni. A lelkes hazai fejlesztők egy része előtt is a hatalmas piac töredék részének a megnyerése lebeg. Ennek további lendületet ad az, hogy az IT-szakértők többsége szerint a Google egyeduralmát az egyes országok szintjén csak a helyi - anyanyelvet és helyi sajátságokat ismerő - keresőszolgáltatások törhetik meg. Nagyságrendjét tekintve itthon a lokális keresést zászlajára tűző johu.hu még a hazai szinten kimagaslónak számító, havi 100 ezer felhasználója ellenére sem éri el a Google által birtokolt piaci hányad 1 százalékát.

 

 

 

 

A tények azonban így egy kicsit más képet festenek a kis magyar valóságról is. A kínai Baidu mellett csupán néhány helyi (cseh, orosz, francia) kereső tartja magát, s ezek közül a nagyobbak sem számíthatnak hatalmas felhasználói tömegre a Google globális elterjedtségéhez képest.

 

A magyar nyelvi sajátosságok mellett pontosan behatárolható az a felhasználói kör, amely egy ilyen szolgáltatással elérhető. Az anyanyelvi keresést ugyan legtöbbször a szolgáltatás előnyeként emelik ki a fejlesztők, mégis ez a szempont inkább szűkíti az elérhető felhasználók számát.

 

 

 

 

 

A szakértők egy része szerint a hazai fejlesztők legnagyobb ellensége az ismeretlenség, illetve hogy egy 10 milliós, egyedi nyelvű ország keresőpiaca is sokkal kisebb, mint az angol, német, spanyol vagy francia nyelvi környezetben működő versenytársaké.

 

Ez már maga elég lenne ahhoz, hogy visszarettentse a vakmerő fejlesztőket. Ők ugyanis általában nem számolnak azokkal a felhasználókkal, akik csupán megszokásból vagy meggyőződésből nem használnak mást, mint a Google.

 

Magával az európai keresőfejlesztéssel is adódnak gondok; az Európai Unió az utóbbi időben nem annyira markánsan segíti a Google ellenpólusának tervezett
európai kereső kifejlesztését. Más a helyzet a speciális keresőkkel, adatbányász eszközökkel. Mivel a Google bizonyos réspiacokon nem túl izmos, ezeken a területeken sokszor sikeresen kapaszkodnak meg a kisebb cégek.

 

Az utóbbi időben elindított, kifejezetten magyar tartalmakra kifejlesztett szolgáltatások között is találunk hagyományosabbakat és újszerűket egyaránt. A kérdés továbbra is az, hogy képesek lesznek-e a feltörekvők akárcsak néhány százalékot elvenni a keresőpiac hazai tortájából, megalapozzák-e az itthoni keresés jövőjét, vagy idővel üzleti modell, vagy anyagi nehézségek miatt feladják nagy terveiket.

 

Persze azért van esély az ilyen technológiák alkalmazásként való értékesítésére is. A nagyobb portálok, könyvtárak, adatbázisok sok esetben nem képesek, vagy nem is akarnak saját tervezésű, egyedi és hatékony keresés kifejlesztésével foglalatoskodni. Itt jönnek a képbe a megfelelő technológiával már rendelkező kis cégek. Számos nagy szolgáltatás olcsó és hatékony kiszolgálására sokszor elegendők egy már meglévő hazai fejlesztő integrálható keresési megoldásai. A keresők így gyakorlatilag felfoghatók egyfajta technológiai bemutatónak, amellyel a cég a saját kreativitását és lehetőségeit is demonstrálja. Az szinte bizonyos, hogy 100 millió dollárt egyik tehetséges hazai cég sem képes befektetni, ezért marad a kreativitás és az egyediség illúziója, illetve a tengerentúli piacok becserkészése. Hiába azonban minden tehetség, ha kevés a saját tőke, nem tolonganak az üzleti angyalok, kockázati befektetők. A nagy ötleteket nem elég kitalálni vagy megvalósítani. Ma már hatalmas kihívást jelent működtetni, fenntartani, nyereségesen üzemeltetni azokat.

 

A magyar piac rizikóját igyekeznek kivédeni azok a fejlesztők, akik megpróbálják a határon kívülre, esetleg akár a tengerentúlra eljuttatni terméküket. Nekik sincs egyszerű dolguk, hiszen hazai fejlesztést Amerikában vagy az EU-ban befuttatni szintén nem egyszerű. Ha sikerül valamelyik nagyobb startupversenyen jól szerepelni, akkor persze némileg megnőhetnek az esélyek, de Budapestről így is igen nehéz a nemzetközi élvonalba kerülni egy ilyen szolgáltatásnak.

 

Talán mégis ez a modell rejti a legtöbb esélyt a kiugrásra. Hiszen a nemzetközi porondon könnyen megtörténhet, hogy valakinek megakad a szeme egy tetszetősebb hazai terméken, szolgáltatáson. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy a terméknek új szemléletet vagy unikális ötletet kell felmutatni, amelyet az amerikai vetélytársak még nem valósítottak meg. Ez a felgyorsult, állandóan változó, naponta új szolgáltatásokkal bővülő piacokon hihetetlen kihívások elé állítja az anyagilag általában nem túl erős hazai garázscégeket.

 

Az, hogy 2010-ben ki lesz a nagy befutó, még egyáltalán nem látszik. A keresőfejlesztők útkeresésének eredményei csak a válság elmúltával lesznek egyértelműen értékelhetők, hiszen aki rossz helyzetben fejleszt, könnyebben arathat annak elmúltával.

 

Turcsán Tamás cikke